Napelemes rendszerek és a gokart verseny

Ti voltatok már hosszabb ideig kényelmetlen munkahelyi környezetben? Aki igen, az tudja, hogy ez az aprónak tűnő kellemetlenség hatalmas káros hatással van az ember magánéletére is. Főként abban a közel sem szerencsés helyzetben, amiben én találtam magam. Az én kiváltságosan rossz helyzetem ugyanis nem is a saját, hanem a legjobb barátnőm kellemetlen munkahelyi környezetéből adódott.

Luca, a barátnőm, sokáig dolgozott egy kedves ismerősöm mikro vállalatánál, mint pénzügyi asszisztens. Nem titok, hogy rajtam keresztül került erre a helyre, ugyanis nagyon jóban voltam a tulajokkal, valamint napi szintű kapcsolatot ápoltam a többi munkatárssal is. Ebben a “szerencsés” helyzetben annyit sikerült elérnem, hogy a főnökség és alkalmazottak is egyaránt nekem panaszolták el a problémáikat. Ilyenkor legyen okos és pártatlan az ember….

A cég egyébként napelemes rendszerek beszerzésével, telepítésével és szervizelésével foglalkozik. Magyarországon sok tekintetben egyedülálló napelemeket és komplett energiatakarékos megoldásokat használó rendszereket forgalmaznak. A vállalkozás profiljából eredően igen változatos az összetétele, ugyanis a remek szakembereken túl megtalálhatóak az ambiciózus, olykor rabszolgahajcsár vezetők, a kétségek közt vergődő titkárnők és asszisztensek, valamint a néha túlságosan a valóságtól túlságosan elrugaszkodott projektmenedzserek. Egyébként zárójelben megjegyezném, hogy sajnos Magyarországon, a kisméretű vállalkozásoknál szinte állandó ez a fajta cégösszetétel, munkatárs térkép. Én ebben az időben pontosan ugyanilyen struktúrájú cégnél dolgoztam, csak azzal a különbséggel, hogy én szerettem a munkámat, és ezért igyekeztem kizárni – amíg csak lehetett- ezeket a zavaró tényezőket.

Luca főnöke, akit egy nagyon régi társaságból ismertem, megkért egyik télen a lányt, hogy szervezzen csapatépítő, karácsonyi céges mulatságot, amivel meghálálhatják a dolgozóknak az az évi lelkes fáradozásokat. Luca ettől nagyon kiborult, ugyanis alapból olyan sok feladata volt, hogy azokat sem tudta normálisan ellátni, nem hogy még pluszban egy rengeteg utánajárással és egy cseppnyi kreativitással járó feladatot is. Egyik délután, amikor találkoztunk a szokásos heti panaszáradat apropóján, megkért, hogy sunyiban vállaljam át tőle ezt a feladatot, nekem úgy is inkább szakmába vág. A jó szívemnek és a folytonos, néha kicsit zavaró lelkesedésemnek köszönhetően gondolkodás nélkül rábólintottam, és megígértem, hogy mindenféle felhajtás és hírverés nélkül véghezviszem helyette a feladatot.

Természetesen nem tudtuk sokáig titkolni a feladat kiszervezését, mert Lucának általában fogalma sem volt, hogy hol tart a projekt, és amikor én is az irodában tartózkodtam, gyanússá vált, hogy a segítségemmel hirtelen képbe került. Ez okozott némi feszültséget a főnök és a barátnőm közt, de aztán megnyugtattam őket, hogy így mindenkinek egyszerűbb, jobb lesz a dolga.

Rövidesen megkezdtem az egyeztetést a vezetőséggel, akiknek nagyon tetszett az ötletem. Azt találtam ki, hogy a dolgozói meglepetés bulin kibérlünk egy gokart pályát, ahol mindenkinek alkalma nyílik kipróbálni ezeket az izgalmas járműveket, és megmérettethetik magukat a kollégák. Néhány hónappal a szervezés kezdete előtt pont egy ilyen pályát újítottak fel, és alakítottak át napelemes rendszereken működővé, így utánanéztem a kontaktnak és könnyen el tudtam indulni az úton.

Alapból nem akartam részt venni a rendezvényen, mert úgy gondoltam, hogy nem kíván a feladat helyszíni menedzselést, de a főnökség ragaszkodott a jelenlétemhez. Mivel még Luca és a vezetők közt nem volt felhőtlen a viszony, ezért kicsit feszélyezve éreztem magam a közelükben. Az elején még jól zajlottak az események, aztán mikorra a vezetés élménye már lecsitult é mindenki inkább a vacsorája és az italok elfogyasztására koncentrált, egyre jöttek elő a sérelmek. Luca először velem kapott össze, mert nem igazán tetszett neki, hogy mindenki örült a sikeremnek, aztán pedig a vezetőséget oktatta ki arról, hogy nem ismerik a helyes feladatleosztás alapelveit. Nem igazán néztem ezt szívesen végig, főleg, hogy a barátaimról volt szó.

Szóval, kedves olvasó, néha inkább tudjunk nemet mondani, mint sem ilyen kellemetlen szituációkba keveredjen az ember!