Néha egészen különös dolgokkal kínál meg az élet. Nem véletlenül mondják rá, hogy egy doboz bonbon: sosem tudod, mi lesz a következő csokoládéban, amit kiemelsz a dobozból. Én például a múlt héten benn ragadtam egy gokart pálya raktárhelyiségében. Ez így elsőre, tudom, hogy ijesztően hangzik, de igazából maga módján mulatságos volt, a meglepetés erejével pedig kifejezetten hasznos. Na, ezt most nem tudod elképzelni, igaz? Megértem. De ne feledjük el, hogy én nem egy unalmas hétköznap mosdóhelyiségben ragadtam benn.
A feladat
Másodéves hallgató vagyok a műszaki egyetemen és idén van különösen érdekes tárgyunk. A szeminárium feladatot először meglehetősen feleslegesnek és unalmasnak tartottam a tanulmányaim végső kimenetelére nézve és az életcéljaim sem ebbe az irányba mutatnak. De végülis soha ne mondd, hogy soha! Még az is lehet, hogy ide sodor majd az élet. Az óra a különböző polcrendszerekről szól és mi azt a feladatot kaptuk, hogy tervezzünk megy egy raktári polcrendszert a megadott paraméterekkel rendelkező épületekbe. Természetesen mindenki más adatokat kapott, hogy ne tudjunk egymásról másolni, vagy ötleteket elcsalni. Először azt gondoltam, hogy ez a feladat nagyon egyszerű lesz egy olyan tapasztalt másodéves számára, mint amilyen én vagyok. De ahogy kezdtem magam beleásni a szakirodalomba és megnézni különböző videókat a témában, rá kellett jönnöm, hogy ez egy nagyon komoly szakma és nem véletlenül kaptuk ezt feladatul.
Nekiláttam én is a tervezésnek, de a számításaim sosem stimmeltek. Vagy nem volt megfelelő a teherbírása az általam elképzelt vázlatnak, vagy nem fértek el a tárolni kívánt fiktív termékek. Végső soron nagyon összetett feladatnak bizonyult és biztos voltam benne, hogy ha sikeresen elvégzem az sokat lendít majd a szakmai fejlődésemben, de egyszerűen nem tudtam a megfelelő ütemben haladni.
A váratlan fordulat
Múlt vasárnap aztán arra jutottam, hogy nem árt, ha kicsit kiszellőztetem a fejemet és elvittem az öcsémet a kedvenc gokart pályájára. Elég régóta járunk már oda, viszonylag rendszeresen, így elég jó viszonyom alakult ki a pénztáros sráccal. De a raktári polcrendszer kérdésén egyszerűen nem tudtam túllendülni. Mivel eddig az érdeklődési körömön kívül esett, nem vettem észre, hogy a gokart pálya mellett található a saját raktárhelyiségük. Amíg az öcsém önfeledten körözött és biztonságosan versenyzett a kis barátaival én megkérdeztem a pénztárost, hogy megengedné-e nekem, hogy körülnézzek a raktárukban.
Először furcsállta a kérésemet, de elmagyaráztam neki, hogy mért van szükségem erre a segítségre. Megértő volt és kinyitotta nekem a raktárt. Gondoltam, mivel nem egy hatalmas, több hektárnyi területről van szó, biztos nem látok majd semmi különösen érdekeset, de annyira kétségbe voltam esve, hogy minden apró segítségért örömest tartottam a markomat. Legnagyobb meglepetésemre a raktári polcrendszerük lenyűgözően precíz volt. Megkérdeztem a srácot, hogy tudja-e kikkel készítették. Amíg megkereste nekem a honlapjának címét elmesélte a folyamatot, ahogy elkészítették és berendezték a raktárt.
Arra a pár hónapra egyébként bezárt a gokartpálya, de nem azért, mert a cég dolgozóitól nem fértek volna el, ők nagyon gyorsan és alaposan dolgoztak, hanem addig nem tudták, hogy hol tárolják a gokarthoz szükséges dolgokat és egy konténert béreltek erre a célra. Kérdezte a srác, hogy miért érdekel ennyire? Mert, ha én is szeretném a raktáramat felszerelni, akkor mindenképpen keressem fel ezt a remek céget, ő csak ajánlani tudja őket a hozzáállásuk miatt, és bár ő akkor csak takarítani járt be, a gokart pálya tulajdonosa az egész procedúrával megvolt elégedve. A pénztáros is jókat beszélgetett a munkásokkal, akik összerakták a polcokat.
A baleset
Mondtam, hogy nekem nincsen raktáram, sem ilyen nagyratörő terveim, de szívesen megvizsgálnám a munkájukat egy iskolai feladat miatt. Kérésemre előkereste nekem a vázlatokat és terveket, amiket a cég ingyen készített az első megbeszélés után. Magamra zártam a raktár ajtaját, hogy a kíváncsiskodó gyerekek ne tévedjenek be. Igen ám, de miközben számításokat végeztem és vizsgáltam ezt a polcremeket, odakint műszakváltás történt és az új pénztáros rám zárta az ajtót!
Ez még nem is lett volna olyan nagy baj, de nem volt benn térerő, az öcsém meg odakinn gokartozott. Mint később kiderült, nem ejtették a feje lágyára, de azért olyan nagy ésszel sem áldotta meg az ég. Ugyanis nekem nem nézett utánam, mert azt gondolta, hogy hazamentem, vagy ilyesmi… mintha eddig lett volna akár csak hasonlóra is példa! De anyánkat felhívta, hogy jöjjön el érte. Aztán neki már feltűnt, hogy nem vagyok elérhető és végül megtalálták a pulton az előző pénztáros üzenetét, amit a kollégájának hagyott ott, csak ő nem vett észre, hogy egy vendég időzik a raktárban, munkatársi engedéllyel.
Tehát végül happy end lett a kalandomból. Arról nem is beszélve, hogy félig meddig önkéntes száműzetésem ideje alatt alaposan volt időm tanulmányozni ezt a voltaképp tökéletes berendezést. Hatalmas lökést adott a munkámnak, hogy feltérképezhettem a polcrendszer elrendezésének nagyszerűségét és a hely adottságainak kihasználását. Az itt gyűjtött adatoknak köszönhetően biztos vagyok benne, hogy kiváló terveket fogok beadni a tanáromnak. És ki tudja, lehet, hogy jövő nyárra elszegődök hozzájuk gyakorlatra! Remélem, ebben is partnerek lesznek!