Múlt hétvégén nagyom különleges élményben volt részem. A férjem egy biztosítótársaságnál dolgozik, és mivel multi cégről van szó, nekik gyakran részt kell venniük csapatépítő programokon. Szerencsére a főnöke nagyon kedves és laza ember, így aztán megengedte, hogy a munkatársak párjai is elmehessenek a legutóbbi rendezvényre. Gokartozni voltunk, ami kifejezetten jó élmény volt.
Vezetés
Valamiért nekem sosem úgy alakult az életem, hogy megtanuljak vezetni. Amikor még fiatal voltam és benne voltam abban a korban, hogy letehessem a jogosítványt, akkor nem éltünk olyan anyagi körülmények között a családommal, hogy ezt finanszírozni tudják. Később pedig, amikor már dolgoztam, akkor hozzászoktam ahhoz, hogy mindenhová tömegközlekedéssel járok, így aztán nem is hiányzott az autó. Arról nem is beszélve, hogy úgy voltam vele, hogy a húszas éveim közepén már minek álljak neki megtanulni. Eddig is megvoltam nélküle, később is megleszek.
Amikor megismertem a páromat, aki azóta már a férjem is lett, Ferit, neki már volt jogosítványa és saját autója is. Így aztán ahhoz is hozzászoktam, hogyha együtt megyünk valahova, akkor azt kocsival tesszük. Valamilyen szinten tetszett is a dolog, hiszen kényelmes autóval utazni, de az ugyan úgy nem fordult meg a fejemben, hogy akár én is vezethetnék. Pedig szerencsére mindkettőnknek jó munkája volt már akkor is, sőt, most is az van, szóval anyagilag belefért volna egy ilyen kiadás, de egyszerűen nem éreztem rá késztetést.
A hétvégi gokart
Amikor Feri elmesélte nekem, hogy a hétvégéi csapatépítésen én is részt vehetnék, akkor örültem nagyon. Egészen addig, amíg meg nem tudtam, hogy gokartozni kellene. Megijedtem, hiszen úgy voltam vele, hogy nagyon ciki lenne vezetés-tudatlanul beülni egy olyan szerkezetbe, ami végtére is majdnem olyan, mint egy igazi autó. Azt gondoltam akkor, hogy biztos én leszek az egyetlen, aki még sosem vezetett semmit, és ha bénáznék akkor nem elég, hogy magamat leégetném, hanem még szegény férjemet is, az összes kollégája előtt.
Persze Feri bíztatott, hogy nem lesz gond, egyből bele fogok jönni és még az sem kizárható, hogy meg is szeretem ezt az egészet és ezentúl akár minden hétvégén szívesen gokartoznék. Nos erre elég kevés esélyt láttam, de úgy voltam vele, hogy egye fene, kipróbálom, aztán majd meglátjuk.
Nagyon izgultam mikor odaértünk, legszívesebben inkább megfutamodtam volna az utolsó pillanatban, de végül Feri kedvéért mégis maradtam. Beültem egy gokartba, megkaptam a kellő instrukciókat arról, hogy mit kell csinálni, utána pedig jött az igazság pillanata. Magam is meglepődtem azon, hogy nem volt akkora ördöngösség a dolog. Persze nem voltam egy Michael Schumacher, de úgy éreztem, hogy kezdetnek nem is voltam annyira pancser, mint számítottam rá. Tízen versenyeztünk abban a körben, nekem pedig a kilencedik helyet sikerült megszereznem magamnak. Feri is büszke volt rám utána.
Kávészünet a büfében
A verseny után felmentem a büfébe, ahol Feri néhány kolléganőjével megittunk egy kávét és beszélgettünk. Az egyikük, Piroska, azt mondta, hogy ő biztos nem fog beülni egy gokartba sem, mert nagyon félti a fogait. Elmesélte nekünk, hogy nemrég csináltatott fogpótlást, így aztán minden olyan szituációt próbál elkerülni, ahol baja lehetne a fogsorának. Ezen jót nevettünk, utána pedig megosztottuk egymással a véleményünket és élményeinket a fogpótlás fajtáiról. Feri idősebb kolléganőinek több tapasztalata volt erről a témáról, volt köztük olyan akinek már implantátuma is van, de olyan is, akinek egyelőre még csak a hidas fogpótlásról vannak élményei. Szerencsére nekem még nem volt szükségem ilyen beavatkozásra, de aztán még nem lehet tudni, hogy mit hoz az élet, jó minden területen tájékozottnak lenni.
Vezetés a jövőben
Annyira tetszett ez a gokartozós délután, hogy elkezdtem azon gondolkodni, hogy esetleg a jogosítványt is letenném, hogy a mindennapokban is része lehessen a vezetés az életemnek. Persze ez még csak ilyen óvatos gondolat, egyelőre még Ferinek sem mondtam, de úgy érzem, hogy ha egyszer felvetem ezt neki, akkor nagy valószínűség szerint támogatni fog ebben a döntésemben. Talán tényleg jó ötlet lenne. Idővel kiderül.