A közeli ékszerbolt is beszállt a „mentőexpedícióba”

A múlt héten fogtam a fiamat és néhány cimboráját és meg sem álltunk egy közeli gokart pályáig. Egyrészt már nagyon régóta ígérgettem nekik, hogy egyszer végre elviszem őket, másrészt kezdtünk kicsit bepunnyadni már otthon, ezért muszáj volt egy kicsit összeszedni magunkat és kimenni kicsit a szabadba. Igaz, a friss levegő elég gyorsan megtelt különböző kipufogó gázokkal, no de senki sem mondta, hogy egészséges, családi piknikre megyünk. A srácokat persze nem először vittük el, volt már némi tapasztalatuk legalább a gyerek gokart vezetés terén, ezért is engedtek el minket a szülők így együtt, komolyabb utánjárás nélkül. Mondjuk szép is lett volna, ha a nyakamon lógott volna négy- öt a gyerekét féltő anyuka…

Szóval ez volt az alapfelállás. Mivel a pálya üzemeltetője régi jó barátom, ezért egész napra ott tudtunk maradni és a vezetés mellett kaját főztünk, iszogattunk (ki-ki a maga korosztályának megfelelően) és még a gokartokat javító, ellenőrző műhelybe is bemehettünk, ami mondanom sem kell a srácoknak, akik amúgy is autó őrültek hatalmas öröm és legfőképpen élmény volt! Többen is ilyen pályára készülnek (köztük ha minden igaz az én fiam is), úgyhogy muszáj volt egy kicsit hatnunk rájuk, hogy még jobban megszeressék ezt a szakmát és irányvonalat. A nap alapvetően ebben a hangulatban telt végig, laza volt és nyugodt, nem történt semmi szokatlan. Mígnem délután a második kör után az egyik motor eldurrant. Szerencsére már senki nem használta, csak állt magában így nem történt semmi komoly személyi sérülés, csupán egy pármilliós gép égett ki teljesen, de hát tudjuk, hogy ez ilyen esetben nem épp a legfontosabb! A helyzet maga elég rémisztő volt, a nagy csöndet egyszer csak egy akkora durranás törte meg, hogy még a közeli ékszershop alkalmazottai is rohantak át megkérdezni, hogy mi történt és ugye nincs-e komoly baj. Azonnal láttuk, hogy ide azonnali oltás kell, mert ha nem a tűz nagyon gyorsan tovább terjed, tekintve, hogy elég sok éghető anyag vette körül… A tulajdonát életveszélyben találó tulajdonos nem habozott és mindenkinek kiosztotta a maga feladatát. Kellett is a határozottság, mert e nélkül könnyen megeshetett volna, hogy elég komoly károk keletkeznek, nyilván mi sem voltunk éppen megsértődve a határozott fellépésű probléma megoldás miatt. Szép lassan tehát elkezdtünk mindannyian egy alkalmi tűzoltóbrigád tagjaiként dolgozni és menteni, ami menthető, oltani, ami ég. Szerencsére közben kiérkeztek a profi tűzoltók is, akiknek már csak a helyszín biztosítása maradt, tekintve, hogy sikerült mindent tökéletesen eloltanunk. Szerencsére a biztosítás fedezett mindent, ráadásul tényleg csak abban az egy járműben keletkezett (visszafordíthatatlan) kár, ami ki is égett, minden más csak veszélybe került.

Összességében tehát a kisebb sokkhatás ellenére is hősként, adrenalinnal tele mentünk haza az este végén. Megegyeztünk a tulajjal, hogy az oltásért cserébe természetesen innentől ingyen használhatjuk a pályát, amikor csak mennénk. Tekintve, hogy nem akartuk azt, hogy mindez kitudódjon – és még a végén egy aggódó szülő miatt a mi mókánk megy a süllyesztőbe – úgy döntöttünk, hogy otthon egy szót sem említünk erről, megelégszünk azzal, hogy mi tudjuk mekkora királyok voltunk, na meg persze pár év múlva a csajoknak azért szabad említést tenni minderről. Szóval ez történt velünk a gokart pályán, azt hiszem sosem felejtjük el azt a napot!